MENÜ

   Születtem ötvennyolcban a Rudabányán, majd felnőttem, olyannyira, hogy már ötven-sok vagyok. Nagy öröm! :D

    „Azt mondják, hazudós gyerek voltam. Pedig csak meg akartam osztani másokkal is a képzeletem szőtte csodákat. Mikor kinevettek, sírtam, és sehogy sem fért a fejembe, ők miért nem azt látják, amit én: a harangvirágot tündérek csengettyűjének, a szomszéd kutyáját tűzokádó sárkánynak. Sok csalódás árán tanultam meg, hogy a mesém csak az enyém, az emberek jól megvannak álmok nélkül is. Sok-sok év után jött egy barát, aki meggyőzött arról, hogy igenis vannak olyanok, akiket érdekelhet az én világom. Akkor kezdtem el írni. Először csak alakok születtek: öregek, fiatalok, szépek és csúnyák… vagy éppen púposak, mint a Fűben, fában Annuskája. Egy lány, aki senkit nem érdekel, senkinek sem kell, aki lassan beleszürkült a reménytelenségbe, mielőtt igazán élt volna. Olyan, amilyen bármelyikünk lehetne, ha egy más korban születik, és aki úgy dönt, hogy csakazértsem adja fel.”

 

Életem második novellája a "Fűben, fában..." Megjelent  a Sár, vér, levendula c. antológiában.

Sár, vér, levendula. Az antológia borítója

Fűben, fában… (részlet az antológiában megjelent elbeszélésből)

Bár lassan elhagyta a gyerekkort, és eladó lánynak számított, a vékonyka szőke teremtés nem nőtt nagyobbra tizenkét éves öccsénél, ráadásul még a hátával sem volt minden rendben. Ferde gerinccel született, nem tudott úgy dolgozni, mint a magakorú lányok. A mezőn is csak vízhordónak használhatták, mert a nehéz munkát nem bírta. Gyakran magán érezte édesapja aggódó tekintetét, és tudta, szülei sokszor tanakodnak rajta, hogy mi lesz vele. A paraszti munka erős, szívós embernek való, és minden házasodni vágyó legény a jó formájú, széles csípőjű, munkabíró hajadonokat nézegette. Olyat, aki majd sok egészséges gyerekkel szaporítja a családot. tovább

 

 

 

 

 

2013-ban "Az öreg" c. elbeszélésem jelent meg a Hollók évszázada c. antológiában, a Histórium kiadónál.

 A holló évszázada. Az antológia borítója.Az öreg. (részlet az antológiában megjelent elbeszélésből)

     A völgyben megbúvó falu girbegurba utcácskáiban csendben aludtak a viskók, csak a szél dudorászott az udvarokban, lustán hordva a havat egyik akadálytól a másikig. A falu végén, a fatornyos templom közelében valami mozgás látszott. Felvonyított egy kutya, aztán már ugatott mind, végig az udvarokban. Zajta szemét erőltetve próbálta kivenni az összemosódott alakok körvonalaiból, hogy ki és mit csinál ilyenkor ott. – Nem isten hírével jár, aki ilyenkor kint kódorog! – gondolta. Csak annyira fordult vissza a házba, hogy magára kanyarítsa a bundáját, aztán fürge léptekkel indult hátra, a cselédszállások felé. Pár perc múlva tucatnyi megtermett férfi került elő, néma csendben széledtek szét a kerítés mentén, láthatóan mind tudták, mi a dolguk. Elfoglalták a falon kialakított őrhelyeiket és várták, mi fog történni. Nem látszott rajtuk félelem, csak feszült figyelem. Hatalmas bunkósbotokat szorongattak, de volt, aki majd embernyi méretű íjat, vagy éppen élesre köszörült fejszét hozott. Tovább...

 

 

 Novelláim, melyet meg szeretnék osztani veletek. (Tegeződhetünk?)

 

 

Félix

A két lány vihorászva állt a buszmegállóban, magukra vonva a többi, buszra váró: szatyros asszonyságok, éjszakai műszakba készülő munkások és a helyi iskolában tanító városi tanárnő rosszalló pillantásait.

A poros bányászvároska szélén, az itt elfogyó, innen már sehová sem vezető vasútvonal végállomásával szembeni buszmegálló az utolsó volt a település végén... tovább

 

A szolgálat

 Bendegúz kinyitotta a szemét. Megint egy új nap, egy párás, fülledt nyári reggel. Feltápászkodott, hangosat ásított, megropogtatta a derekát. Középkorú vöröses fickó volt, a feje tetején és a ritkás bajuszában már néhány ősz szál már megjelent, de azért még felkeltette a lányok figyelmét. Az átelleni fekhelyen az Öreg is ébredezett. Nagyokat szuszogva, nyújtózkodva cihelődött. Hát bizony, ilyenkor már érezte az évek súlyát. De hát a szolgálat, az szolgálat... tovább

 Ők is ilyenek

Ilon néni aznap is korán kelt. Megszokta már a nyolcvan év alatt, hogy neki pirkadatkor kezdődik a nap. Hideg vízben lemosakodott, ahogy máskor is, aztán nekilátott a mindennapi dolognak. Elsőnek megetette a kocát, aki jajgatva követelte már a reggelit, aztán a tyúkokat és a nyulakat is. Kis tejet löttyintett a cicák tányérjába, vizet vitt a kapunál tanyázó kutyának, és ezalatt már ki is reggeledett. Mialatt Pistát várta, bekapott pár falatot, kis tejet ivott rá; öreg gyomornak nem kell már sok étel... tovább

Várakozás

[...] Ülök, várok, bámulom a többieket. Mióta az eszemet tudom, mindig ezzel szórakozom várakozás közben; megpróbálom kitalálni, hogy ki kicsoda, honnan jöhetett, és mért olyan, amilyen. Például, ott szemben, a másik sor közepén az az elegáns kis öregasszony. Barna dzsörzé kosztüm, selyemblúz, ősz hajának minden szála pontosan a helyén. Térdeit összeszorítva feszeng a kényelmetlen ülőke szélén, úgy, ahogy talán a valamikori nevelőnője oktatta. Fekete lakkridikülje az ölében, cérnakesztyűs kezével görcsösen szorongatja a csatjánál. A táska füle a csuklójára akasztva, merthát mit lehessen tudni, ebben a mai világban! Még itt, az emberek között se lehet biztonságban senki. Egyértelmű: nyugdíjas tanárnő, hajadon vagy már nagyon régen özvegy. A szeme, mint a szobába tévedt madárka: riadtan röpköd fel és le, jobbra és balra. A szája némán szavakat formál. Talán imádkozik? tovább

 

 

 

 

 

Hírek

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet