A könyveknek mindig is kivételezett helyük volt a szívemben, kivéve persze a tankönyveket. Ezek csak megtűrt és kevésre becsült tárgyak voltak a számomra. Tanulni ugyanis csak az érettségi után tanultam meg, addig a tankönyveket csak koloncnak éreztem, hiszen sohasem használtam őlet, legfeljebb rajzolgattam beléjük, ha untam az órát. Legtöbbször elég volt az, ami hallás után rám ragadt. Az irodalom,a kötelező versek még akkor megragadtak a fejemben amikor az idősebb testvéreim tanulták, a többi pedig - szégyen, nem szégyen?  - nemigen érdekelt. Azért csak elvégeztem jó eredménnyel az általánost.

Gimnáziumba Miskolcra jártam. A kollégium öncélú, értelmetlen fegyelmezését, a "mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek" alapú bánásmódot hamar meguntam, és inkább vállaltam - mit vállaltam? imádtam! - a bejárással járó napi három-négy órás utazást. Mivel világ életemben kicsit "elvarázsolt" (szórakozott, figyelmetlen, zakkant, lehet válogatni   ) voltam, nem meglepő, hogy már az első héten ott felejtettem a vonaton az iskolatáskámat, ami aztán nem is került elő soha többé. Így történt, hogy a gimnázium negyedik osztályát történelem, matek és orosz felszerelés nélkül csináltam végig. A matek valahogy elcsúszott, az orosszal - örök hálám az általános iskolában tanító Kisfalvi Éva tanárnőnek! - nem volt gond. De a történelem! A drága Mária néni, aki annyira nem szimpatizált az osztályunkkal, hogy a névnapjára kapott virágot azonnal a kukába dobta, mondván, ilyen osztálytól neki nem kell, nagyon alaposan elmagyarázta az anyagot. Én meg leírtam. A gond csak az volt, hogy ha akartam volna sem bírtam volna visszaolvasni a jegyzeteimet. (Viszont megtanultam gyorsan írni, ami a későbbi vasutas pályafutásom elején nagy hasznomra volt, de azt majd máskor mesélem el).

Előfordult, hogy az óra előtt kérdeztem meg a mögöttem ülőtől, mi volt a lecke. Ő gyorsan elhadarta, aztán szerencsére én voltam az első felelő. Elmondtam, amit öt perccel előtte hallottam, és örültem a négyesemnek. Barátaim pedig megegyeztek abban, hogy én nem elvesztettem a könyveimet, hanem tőlem megszöktek...