Láthattátok, megszültem a blogot. Jó néhányan lájkoltátok is, köszönöm! Hálás vagyok a lájkokért és a megosztásért, mert azt mutatják, hogy Valaki a fejemben érdekel néhányotokat. Azt azért biztosan nem vette észre senki, hogy az első bejegyzés némileg megváltozott menet közben. Ami, ha rólam van szó, nem is olyan meglepő! .

Elmesélem.

Miután többször megmutatták, hogy kell csinálni, lelkesen belevetettem magam a szerkesztésbe. Kiválasztottam a kiválasztandókat, beállítottam a beállítani valókat, és gondolatban megveregettem a jobb kezemmel a bal vállamat, hogy milyen ügyi vagyok. A végén már szinte élvezettel turkáltam a weblap funkciói között - aki ismer, tudja, hogy ez a világ nyolcadik csodája, mivel már régen kénytelen voltam tudomásul venni, hogy én gyárilag, születésemtől fogva be vagyok oltva mindenféle műszaki tudományok, legfőképpen pedig informatikai ismeretek ellen. Említettem tegnap Abdult, aki eki egy huncut, tréfás kedvű dzsinn. Ő nagyjából akkor született, amikor valamikori imádott munkahelyemen elkezdtem számítógépet használni. /Ez se tegnap volt! / Abdul akkor önkényesen beleköltözött a gépembe, és mindenféle dolgokat művelt benne, amiket én csak ámulva néztem. Sok-sok időmbe, energiámba és a számitástechnikai osztály jó pár munkaórájába került, mire megzaboláztuk annyira, hogy legalább a számlákat és fontosabb aktákat hagyja békén. Azóta kettesben használjuk a mindenkori gépeimet, mert mondanom sem kell, Abdul jogcím nélküli lakóként hűségesen követett mindenhová, ahol csak számítógépet használtam. Most éppen szegény, öregecske laptopomat uralja, és tegnap úgy döntött, hogy jobban is meg tudom írni a blogbejegyzést, mint ahogy elsőre sikerült, ezért putty! eltüntette! Akárhogy téptem a hajamat és tiszteletbeli IT tanácsadóm a szakállát, nem sikerült visszahozni, így kínkeservesen megírtam újra. Kicsit idegesített, hogy közben szinte hallottam Abdul kaján röhögését, de mit tehetek? Együtt kell élnem vele, ha már ennyire ragaszkodik hozzám. Manapság a hűség  olyan ritka kincs, hogy minden formájában meg kell becsülni.

Amúgy se tehetek mást...